udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
91
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-91
Névmutató:
Szabó Lajos
1996. január 25.
Sepsiszentgyörgyön a Mikes Kelemen Líceumban 1995 őszén harmadik évébe lépett a katolikus szemináriumi tagozat. Pál Ferenc, a líceum igazgatója szerint több segítséget igényelne az érsekségtől ez a tagozat, vonzóbbá kellene tenni. Az 1995/96-os tanévre már nem tellett egy osztályra, csupán egy 13-as létszámú csoportra. Ez egyes években 20, 24, majd 13 fővel indultak az osztályok, ismertette helyzetüket Szabó Lajos esperes-plébános, a katolikus tagozat osztályfőnöke és vezetője. Kézdivásárhelyen 300 esztendős múltja van a katolikus oktatásnak, de csak 1995-ben indult újra a katolikus tagozat, 30 tanulóval. /Kisgyörgy Zoltán: Katolikus felekezeti osztályok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./1997. október 23.
A forradalom negyvenéves évfordulójára, 1996-ban jelent meg a Magyar '56 című tanulmány-gyűjtemény második Megtorlás, ellenállás, emigráció Magyarországon, a Kárpát-medencében, Nyugaton alcímet viselő kötete a Magyarok Világszövetsége 1956-os Bizottságának kiadásában, Székelyföldi Ágoston szerkesztésében. A kötetben az erdélyi megtorlásokat Tófalvi Zoltán és Gagyi Balla István foglalta össze. Az utóbbi tanulmányából a sepsiszentgyörgyi ellenállókra vonatkozó részt közölte a Háromszék. Sepsiszentgyörgyön a Mikó Kollégium néhány diákja - fellelkesülve a forradalom eszméin - elhatározta, hogy szervezetet alakít, ez lett a SZIT, a Székely Ifjak Társasága. Titoktartási szerződést kötöttek és mindegyikük elmondta az ünnepélyes esküt, ebben szerepelt, hogy mindent megtesznek az erdélyi magyarság fennmaradásáért és Magyarországhoz csatolásáért. 1957. március 15-én titokban megkoszorúzták az 1848-as emlékművet. Ennek nagy hatása volt. A rendőrség nem jött rá arra, hogy kik voltak a koszorúzók. A következő évben meg akarták ismételni a koszorúzást, akkor viszont elkapták őket. 1958-ban volt a tárgyalás a katonai törvényszéken, Macskási Pál volt a bíró. Kilenc diákot ítéltek el, a kiskorú vádlottakat sok évre ítélték, az elsőrendűt, Szalai Andrást 18 évre, a másodrendűt, Szabó Lajost 15 évre, a többi is súlyos börtönbüntetést kapott. A vádirat szerint: "A banda tagjai soviniszta elvakultságukban nem átallották 1957. március 15-én titokban koszorút elhelyezni a '48-as emlékmű talapzatára, de az '56-os magyar ellenforradalmárok emlékére." /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./1998. november 27.
Háromnapos budapesti hivatalos látogatása befejeztével együttműködési megállapodást írt alá nov. 25-én Budapesten Gheorghe Tatu, Kovászna megye prefektusa és Szabó Lajos, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője. Az egyezmény értelmében a felek - többek között - kicserélik tapasztalataikat a középszintű államigazgatási szervek koordinálásáról, illetve a köztisztviselők továbbképzésének formáiról. A két ország közigazgatási hivatalai elősegítik a gazdasági kamarák és az önkormányzatok kapcsolatfelvételét. Utóbbiak együttműködésére példa a Hargita megyei Tusnádfürdő és Budapest XVIII. kerületének szándéknyilatkozata, amelyben egy tusnádfürdői telken az önkormányzatok üdülőt készülnek építeni - tartalmazza a közlemény. /Kovászna megyei kormányhivatal prefektusa Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./1999. május 27.
A veszprémi egyetem professzorai jártak Sepsiszentgyörgyön. A testvérkapcsolatokat ápoló egyetem jeles előadói pécsi és budapesti (Janus Pannonius, illetve Közép-európai Egyetem) kartársaikkal együtt érkeztek Háromszékre. A látogatás célja a sepsiszentgyörgyi főiskolai tagozat oktató tevékenységének támogatása volt. A vendégek ezúttal is értékes könyveket, kurzusokat, videokazettákat hoztak, ugyanakkor intenzív kurzusok során ismeretanyagot adtak át Olyan ismereteket, amelyek a hazai főiskolai programban még nem nyertek hangsúlyt (európai integráció, közpénzügy, de üzleti stimulációs játékot is lepergettek). A háromszéki önkormányzat vezetői, Orbán Árpáddal az élen a veszprémi egyetemmel együttműködési szerződést kötöttek. Most dr. Gaál Zoltán veszprémi egyetemi rektor és professzor társai, dr. Kovács Zoltán, dr. Ködmön István, dr. Szabó Lajos előadásait hallgathatták az első- és másodéves főiskolások, Pécsről dr. Bélyácz Iván, Budapestről dr. Török Ádám professzorok előadásai bővítették a témakört és az ismeretanyagot. A veszprémiek fontosnak tartják a sepsiszentgyörgyi főiskolai tagozatok támogatását, hogy a fiatalok szülőföldjükön, itthon tanulhassanak. Ez még távlati kitörési lehetőség. Ami már a nyáron megvalósul, az a diákcsere. A vakáció során tíz veszprémi hallgató végez környezetvédelmi tanulmányt Kovászna és Bálványos övezetében, Sepsiszentgyörgyről szintén tíz diák Veszprémben "praktizál". A megyei önkormányzat és a veszprémi egyetem közös pályázatot nyújtott be külföldi támogatás megszerzésére. /Flóra Gábor: Vendégtanárok Háromszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./2000. június 6.
Az RMDSZ színeiben Bihar megyében 23 városi és községi polgármester-jelölt méretett meg jún. 4-én. Tizenegyen már az első fordulóban nyertek. A június 18-i második fordulóban újabb tíz községben érdekelt az RMDSZ. Az RMDSZ megválasztott polgármesterei: Nagyszalonta: Tódor Albert , Bors: Bátori Géza, Szalárd: Berényi András, Bihar: Nagy Gizella, Kiskereki: Dienes István, Érsemjén: Balazsi József, Érbogyoszló: Vékony Mihály, Hegyközcsatár: Papp György, Érszőlős: Szabó Lajos, Vedresábrány: Barcui Barna, Értarcsa: Lukács Sándor. Az RMDSZ jelöltjei a június 18-i második fordulóban a következő községekben érdekeltek: Székelyhíd, Érmihályfalva, Bihardiószeg, Szalacs, Berettyócsohaj, Kőröstárkány, Várasfenes, Bályok, Érkörtvélyes, Illye (Erdőgyarak, Mezőbaj). /Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 6./2001. november 24.
Nov. 23-án bensőséges megemlékezéssel kezdődött a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem által a hazai magyar felsőfokú színészképzés 55. évfordulója alkalmával szervezett kétnapos rendezvénysorozat. Az intézet volt és jelenlegi tanárai, diákjai, a Nemzeti Színház színművészei, rokonok, ismerősök lerótták kegyeletüket a hajdani rektorok sírjánál. A református temetőben Szabó Lajos, a katolikus temetőben Tompa Miklós és Csorba András nyughelyeinél. Kovács Levente, a magyar tagozat tanszékvezető tanára, Béres András rektor és Ion Doljan, a román tagozat tanszékvezető tanára személyes emlékeiket idézték fel. /Vajda György: Tisztelgés Thália nagyjai előtt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./ 2003. október 25.
A Németországban élő, sepsiszentgyörgyi Gyertyánosi Csaba emlékezett 1956-ra és a megtorlásra. A Székely Mikó Kollégiumba /Sepsiszentgyörgy/ járt és csoportot alakított iskolatársaival. Beszéltem Bordás Attilával, Jancsó Csabával, Szász Farkassal, Demeter Szabolccsal, Sándor Csabával, Molnár Bélával. Elhatározták, hogy megpróbálnak valamit tenni. Azon is gondolkoztak, hogy fegyvert kellene szerezni, de erre nem került sor. Az egyik gyűlésükön Ütő Szabó Lajos javasolta, hogy a szervezetnek a neve legyen Székely Ifjak Társasága. Így született meg a SZIT név. 1957-ben megkoszorúzták Sepsiszentgyörgyön a negyvennyolcas hősök sírját. Amikor feltették a koszorút, előrohantak a lesben álló szekusok. A bíró a hírhedt Macskási alezredes volt, a marosvásárhelyi katonai törvényszéken ítélték el őket.Az ügyész mindegyikükre halált, illetve életfogytiglant kért. Nagyon nagy büntetést kaptak, tizennyolc, tizenöt, tizenkettő, tíz, nyolc, hat, öt évet. Szamosújváron a börtönben verték az embereket. Az őrök elállták a folyosókat, celláról cellára szedték ki a rabokat, összeverték, s vitték vissza a cellába. Már a folyosón verték őket, majd jött a verőszobába, ott állt két hóhér. A két legkeményebb őrt választották ki erre a szerepre. Az egyiknek a kezében korbács volt, a másiknál olyan egy méter nyolcvan centi hosszú husáng. A szoba közepén volt egy pad, oda kellett lefeküdni. Huszonötöt vertek a rabra. Visszafelé a cellába ugyanúgy verték a rabot folyosón álló őrök. Gyertyánosi Csaba félholtan ért vissza a cellába egy ilyen verés után, a társak vizesborogatást hoztak, de az nem ért semmit, napokon keresztül nem tudott ülni. Egyik társát, Fülöp Sanyit még jobban elverték. Megverték a talpát, a tenyerét, amely a háromszorosára dagadt, az ujjai úgy elvastagodtak a rengeteg veréstől, hogy nem tudott fogni. Heteken keresztül etették a többiek. Egyszer az egyik fiú kérte, hogy maradhasson a cellában, mert fázik, rosszul érzi magát, nem tud kimenni sétálni. Megfogták, bevitték a verőszobába, addig rúgták, s addig verték, hogy leszakadt a veséje, és hét végére meghalt. /Benkő Levente: "Ma is érzem azt a rúgást". = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./2004. december 9.
A népszavazás másnapján, dec. 6-án Sepsiszentgyörgyön, a Szent József templomban Szabó Lajos plébános mondott imát. „Szent István szobra előtt összetört szívvel, de nem reménytelenül imádkozunk mi, sepsiszentgyörgyi magyarok.” A plébános Istent kérte: áldja meg határon kívül rekedt magyarokat, de az anyaországi testvéreket is. „Anyaországi testvéreink szívét pedig tedd szerető szívvé”, fohászkodott. /Ima a reményért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./2005. április 13.
Tófalvi Zoltán kiegészítette Sylvester Lajosnak a Háromszék 2004. november 5-i számában megjelent írását, amelyben az Angliában élő Szalay Edda segítségével a mártírhalált halt Szalay Attila emlékét idézte fel. A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1958. február 22-e és 27-e között látogatott Romániába. Kádárnak az erdélyi magyarság elárulását jelentő beszéde 1958. február 24-én hangzott el Marosvásárhelyen. Ez a beszéd a nacionalista kurzus útjára lépett román hatalomnak felkínálta a lehetőséget, hogy leszámoljon az ,,ellenforradalmár-gyanús”, a magyar nemzeti szabadságharccal őszintén együtt érző erdélyi magyarokkal. Marosvásárhelyen nemcsak azt állította Kállai Gyula, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései a szomszédos államokkal, hanem azt is, hogy a magyar ,,ellenforradalom” elsősorban Romániára jelentett volna óriási veszélyt, hiszen területi követeléseket fogalmaztak meg. Valójában még véletlenül sem fogalmaztak meg területi követeléseket. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjai által megfogalmazott követelések 16. pontjában szerepelt annyi, hogy a nemzetközi fórumokon Magyarország képviselje a határon túli magyarok kérdését is. Kádárék tehát hazudtak, s ugyanakkor követelték az ,,ellenforradalmárok” példás megbüntetését. A küldöttség alig hagyta el Románia területét, a Kolozsvári III. Hadtest Katonai Bírósága 1958. február 27-én a korábbi ítéletekhez viszonyítva példátlanul szigorú büntetéseket rótt ki a Fodor Pál csíkszeredai vasútépítő mérnök nevével fémjelzett perben: a fővádlottat /Fodor Imre, Marosvásárhely 1996 és 2000 közötti polgármesterének édesapját/ 25 évi szigorított börtönbüntetésre ítélte, az ötödrendű vádlottat, Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspökét pedig tízévi börtönbüntetésre. A 2004. december 5-i népszavazás gyökerei az 1958. évi, nemzetárulásként számon tartott ,,látogatásig” is visszanyúlnak. Kádárék látogatását követően egymás után hozzák a halálos ítéleteket és az életfogytiglan tartó börtönbüntetéseket: a Szoboszlay Aladár római katolikus pap nevéhez kapcsolódó legnagyobb politikai perben tíz személyt ítéltek halálra és végeztek ki 1958. szeptember 1-jén. Háromszék két neves személyisége, Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébános és dr. Kónya István Béla ügyvéd is a mártírok között volt. Ugyancsak a kádári ,,látogatás” után került sor az ozsdolaiak perére, amelynek során Szígyártó Domokos molnárt 1959-ben azért ítélték halálra és végezték ki, mert kétszer rálőtt a kollektív gazdaság megalakulását tűzzel-vassal erőltető helyi párttitkárra. Tófalvi most készíti mindkét per teljes levéltári dokumentációját. A Szoboszlay-per levéltári anyaga meghaladja a 30 ezer oldalt, Szígyártó Domokos és négy vádlott-társának a perirata 10 ezer oldal körüli! Külön tanulmány készül a sepsiszentgyörgyi, német származású Hubbes Márton ritkán emlegetett hőstettéről is: a magyar forradalom hatására magyar nemzeti lobogóval vonult végig a város főterén. Nagy Lászlóék a budapesti Petőfi Kör mintájára hozták létre a Kossuth Kört. Háromszék tehát óriási véráldozattal fizetett azért, mert együtt érzett a magyar forradalommal. A Kisborosnyón Damó Gyula tanító jóvoltából felállított emlékmű híven tükrözi ezt a helytállást. A kádári diktatúra első kivégzett hőse – Dudás József – erdélyi volt, Gernyeszegről, illetve Marosvásárhelyről származott. A Corvin-köz legendás hősei, a Pongrácz fivérek Szamosújváron látták meg a napvilágot. Az újabb levéltári kutatások arra is fényt derítettek, hogy sok erdélyi fegyverrel a kezében harcolt a forradalom győzelméért. Köztük van a gyimesbükki Nagy Lakatos János, aki a Miskolc környéki harcokban vett részt. A Szekuritáté itthon azonosította és ítélte el súlyos börtönévekre. Így került sor arra a perre is, amelynek mártírja Szalay Attila 28 éves technikus. A jelenleg is Sepsiszentgyörgyön élő Jancsó Csaba, Bordás Attila, Szabó Lajos jóvoltából a Háromszék olvasói sokat tudnak a Székely Ifjak Társasága nevű szervezetről, amelynek kiskorú diákjai 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848-as honvédemlékművet. Szalay Edda meglepődne, ha olvashatná az édesapjára vonatkozó levéltári dokumentumokat, a vádpontokat. A Szekuritáté által összeállított vádiratokat, a dokumentumait nagy-nagy fenntartással kell kezelni. A Szekuritáté megpróbált hiteles bizonyítékokat is összegyűjteni, s ezeket felnagyítva fogalmazták meg a vádakat. Az 1958/466. számú ügyirat Szalay Attilára vonatkozó dokumentumai szerint Szalay Attila lakatos ellen 1958. április 12-én indította el a nyomozást Fábián Márton marosvásárhelyi szekus főhadnagy. A vád: ,,...a magyarországi ellenforradalmi események idején Szabó Lajossal közösen kommentálták a külföldi rádióadók híreit, felnagyították a Magyar NK ellenséges elemeinek tevékenységét, ellenségesen nyilvánultak meg a népi demokratikus rendszerrel szemben. A beszélgetéseket követően Szalay Attila gyanúsított megegyezett Szabó Lajossal, hogy utóbbi létrehoz egy ellenforradalmi szervezetet, amelynek tagjai nacionalista, sovén érzelmű elemek. Szalay Attila megfogadta, hogy személyesen támogatja a szervezet felforgató tevékenységét, és mindvégig megfelelő tanácsokat ad az ellenforradalmi működésük során.” Szalay Attila egy német márkájú pisztolyt és hozzá tartozó golyókat szerzett. A Szalay Attilát és társai perében a kilenc fiatal névsora: Szalay Attila, Szabó Lajos, Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba, Jancsó Csaba, Gyertyánosi Gábor, Jancsó Sándor, Molnár Béla és Sándor Csaba. A vádirat szerint Szalay Attila vezetésével egy nacionalista csoport létrehozta a Székely Ifjak Társasága nevű ellenforradalmi szervezetet. – Az 1956-os, kapcsolódó politikai perek azonos klisék szerint zajlottak. Igyekeztek háromnál több személyt letartóztatni, vád alá helyezni, hogy rájuk süthessék a ,,szervezet” bélyegét. A vádirat sejteti: milyen brutális, szadista módszerekkel próbáltak vallomást kicsikarni a letartóztatottakból. A vádlott-társak kihallgatásainak jegyzőkönyvei alapján állították össze a vádiratot, a vádlott-társak voltak a tanúk. A bírói testület tagjai, az egykori börtönőrök akik halálra kínozták Szalay Attilát, még élnek. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezete elnökének, Török Józsefnek a drámája is bizonyítja, hogy 1965-ben, 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat azért, mert tíz évvel korábban együtt éreztek magyarországi sorstársaikkal. A Pongrácz fivérek kiskunmajsai kápolnájában – Tófalvi Zoltán kutatásai alapján – központi helyen látható Erdély 1956-os mártírjainak teljes név- és személyi adatsora. Tófalvi levéltári kutatásai alapján rövidesen elkészül a börtönben agyonvertek, agyonkínzottak teljes névsora is, curriculum vitae-je, köztük a Szalay Attiláé is. /Tófalvi Zoltán: Élő múlt: Kiegészítés a SZIT-perhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12., folyt. ápr. 13./ Előzmény: Sylvester Lajos: Megmaradt a vadság a maga szépségében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2004. nov. 5./2005. december 6.
A kettős állampolgárságért kiírt sikertelen népszavazás egyéves évfordulóján, december 5-én közel kétszázan gyújtottak gyertyát Sepsiszentgyörgyön, a Szent István-szobornál. A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete rendezésében tartott megemlékezésen Szabó Lajos kanonok imájában kérte Istent, hogy „a lelki egység, a szent hit és az Istenbe vetett bizalom tartson össze meg minket.” A szervezők nem kaptak elutasító választ az RMDSZ-nek küldött meghívójukra, a megemlékezésen mégsem vett részt egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem. A rendezvény után a Háromszék kérdésére Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, nem ért egyet a december 5-i népszavazás eredményével, de szerinte nem azt kell hangsúlyozni, ami elválaszt bennünket, hanem azzal kell foglalkozni, ami a kiutat jelenti a kialakult helyzetből. /(fekete): A kitagadásról emlékeztek meg (December 5.) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./ A háromszéki RMDSZ visszautasította a Magyar Polgári Szövetség meghívását a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás egyéves évfordulójára tervezett rendezvényekre. “Úgy értékelem, hogy az ilyen rendezvényekkel még jobban eltávolodhatunk a magyarországi magyaroktól, de azt is ellenzem, hogy egy kudarcot megünnepeljünk” – jelentette ki Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke. Az MPSZ vezetősége kérte a magyarokat, hogy az RMDSZ képviselőivel együtt december 5-én gyújtsanak gyertyát a templomok előtt, a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás egyéves évfordulóján. /Nem gyújtottak gyertyát. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./2006. július 3.
Július 1-jétől az ikafalvi iskola egykori kántortanítójának, Szabó Lajosnak a nevét viseli. Erre az első alkalommal megszervezett művelődési napok keretében került sor Ikafalván. Nagyoláh Ilona tanítónő a neves iskolamester életét és munkásságát, valamint a nagy múltú iskola történetét ismertette. Az iskolakeresztelőn Szabó Lajos (1863–1920) leszármazottjai is jelen voltak. Az összevont elemi iskola tanulói verssel és énekszóval köszöntötték a meghívottakat. Az iskola falán elhelyezett, Szabó Lajost ábrázoló domborművet – Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrász alkotását – Nagyoláh Ilona és dr. Krizbai Adorján, Szabó Lajos unokája leplezte le. Ezután a csernátoni Csiporkázó Játszóház Egyesület szervezésében játszóházat tartottak, megnyílt a Szász Barna testnevelő tanár művészfotóit bemutató kiállítás és a gyermekrajztárlat az iskolában, bemutatták Mátis Izabella hitoktató Ikafalva című falumonográfiáját, majd fellépett a csernátoni néptáncegyüttes és a csernátoni furulyás diákok csoportja, valamint az illyefalvi színjátszó csoport. Július 2-án falutalálkozót tartottak. Fellépett a kézdivásárhelyi református egyházközség dalárdája és az Üzenet együttes. Az istentiszteletet követően a temetőkertben megkoszorúzták Ikafalva hősi halottainak emlékművét. /Iochom István: Az öreg skóla keresztelője. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./2006. július 26.
Az Országgyűlés július 24-i ülésén december 31-ig hosszabbította meg az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlási kérelmének benyújtási határidejét, jelezte Szabó Lajos, az Igazságügyi Hivatal Kárpótlási Főosztályának főigazgató-helyettese. Az intézkedésre azért volt szükség, mert az eredeti, július 31-i határidőig már csak néhány nap van hátra, és a magyar állam által kifizetendő pénzbeli jóvátétel iránt igen nagy igény mutatkozott. Sokan kértek – köztük szép számban románok is – kárpótláshoz szükséges űrlapokat. Szatmár megye három információs irodájában, Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Tasnádon eddig közel ezer űrlapot töltöttek ki. Minden bizonnyal ennél több kérelmező van, az űrlapot ugyanis internetről is le lehet tölteni, és magánszemélyként is elküldhető Budapestre, az Igazságügyi Hivatal Kárpótlási Osztályára. Az egyik román férfi közölte, apja a magyar hadseregben szolgált 1942-44-ben, s a Don mellett harcolt a szovjetek ellen, amikor fogságba esett. Öt évi lágerélet után került haza, és 1996-ban halt meg. A férfi joggal reméli, hogy kárpótlást kap a magyar államtól, hisz a „magyar érdekekért” harcolt. A négyszázezer forint összegű kárpótlást azok igényelhetik, akiknek hozzátartozója 1939–1989 között a magyar hatóság politikai önkénye miatt életét vesztette, továbbá akinek hozzátartozója deportálás, szovjet kényszermunka ideje alatt halt meg, végezetül aki a II. világháború alatt faji, vallási, politikai okból munkaszolgálatot teljesített. A budapesti kárpótlási főosztályhoz mindeddig 40 államból 40 ezer kérelem érkezett, s a hivatal újabb 30 ezer igénylésre számít. A főigazgató-helyettes számításai szerint az igénylések 10-20 százaléka számíthat pozitív elbírálásra. Korábban, az 1997-es kárpótlási törvény megjelenése után 123 ezer kérvény érkezett a hivatalhoz, ezek 30 százalékát elfogadta a magyar állam. /Tömegigény a kárpótlásokra. Meghosszabbították a pénzügyi jóvátétel igénylésének határidejét. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./2006. augusztus 21.
Sepsiszentgyörgyön is megemlékeztek a magyar államalapításról augusztus 20-án. Az Erzsébet park melletti katolikus templom kertjében felállított Szent István-szobornál Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke Antall József néhai magyar miniszterelnök tizennégy évvel ezelőtti szavait idézte: „A magyarság önmérséklettel és bölcsességgel veszi tudomásul az új Európa és egy rendezett világ követelményeit, lemondott a határok erőszakos megváltoztatásáról, de arról nem, hogy minden kisebbségnek, a magyar kisebbség minden tagjának meg kell kapnia az emberi és a kisebbségi jogokat. Ebben nem ismerünk sem megbocsátást, sem engedményeket nem tehetünk”. Márton Árpád parlamenti képviselő, területi RMDSZ-elnök Szent István király munkájának állami, egyházi és nemzeti jelentőségét emelte ki. – Szent Istvánnak egységes nemzetet sikerült kovácsolnia, amelynek eredménye az, hogy a Kárpát-medencében ma is létezik egy erős, egységes nemzettudattal élő magyarság, amelynek közös ünnepe a magyar állam ünnepe – jelentette ki a politikus. „Omladozik az ezeréves otthon, mert mi homokra akarjuk gyorsan, sikeresen felépíteni életünket” – jelentette ki szentbeszédében Szabó Lajos plébános, aki áldásában így fohászkodott: Hol vagy, István király? Védd meg a magyar jövő zálogát, hogy híres Pannóniában újra virágozzék a hit, a remény és a szeretet. /”Hol vagy, István király?” = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./2007. február 9.
Utolsó útjára kísérték február 8-án szülőfalujában, a háromszéki Uzonban a január végén Budapesten nyolcvanéves korában elhunyt Beke Györgyöt. Ferenczes István csíkszeredai költő, a Magyar Írók Szövetsége, valamint a Romániai Írók Szövetsége nevében búcsúztatta az erdélyi magyarság látleletét Orbán Balázs szorgalmával és kitartásával felmérő írót, szociográfust. Búcsúbeszédet mondott Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi publicista is. „Erdély szülőföldünk, de nem hazánk, Magyarország hazánk, de nem szülőföldünk” – idézte az írót a celebráló Szabó Lajos római-katolikus esperes. A szertartáson részt vettek: Tamás József csíksomlyói római katolikus segédpüspök, Márton Árpád, Antal Árpád, Toró T. Tibor parlamenti képviselők, Sógor Csaba szenátor, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, valamint Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere. /Domokos Péter: Lepihent Uzonban Beke György. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./2007. április 14.
Misztótfalusi Kis Miklós, a tudós tipográfus Alsómisztótfaluban, Nagybánya közelében született 1650-ben és 305 éve, 1702-ben halt meg Kolozsvárott. Misztótfalusi Kis Miklós jeles, európai szinten is elismert tipográfus volt. Püspöki megbízásból kinyomtatta a nyelvezetében és helyesírásában is megjavított “Aranyas Bibliát,” aminek példányait hazahozta. Sok támadás érte a Szentírás állítólagos meghamisítása miatt. 1698. június 11-én, a nagyenyedi Vártemplomban volt az a zsinat, amely az eklézsia megkövetésére és művének, a védekezésként megírt Mentségnek a visszavonására ítélte. Ennek a pernek a 300. évfordulóján, 1998. június 11-én a templom előcsarnokában avattak emléktáblát, melyen Szabó Lajos drámájának utolsó szavai olvashatók: “Mondék magamban: Hozzáfogok én egy szegény legény lévén és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója többet teszen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti, és hogy Isten gyakran alávaló és semminek állított eszközök által tapasztalható-képpen való segítségével viszi véghez az ő ditsőségét. ” (Mentség) „Emlékeztetőül a tudós tipográfus nagyenyedi perének 300-ik évfordulójára. Nagyenyed 1998. jún. 7. A Romániai Református Egyház Zsinata. ” Ugyanebben az évben (1998. okt. 17) a Kollégium megalapítása 375. évfordulójának tiszteletére rendezett előadásra zsúfolásig megtelt Nagyenyeden a Vártemplom. Becslések szerint kb. 1500 ember volt kíváncsi Szabó Lajos drámájára Misztótfalusi életéről és küzdelmeiről. A Mentséget enyedi tanárok, diákok és papok adták elő. A rendező és főszereplő, az előadás mindenese ifj. Pásztori Kupán István ref. lelkész-tanár volt. Átdolgozta az eredeti drámát. Máshol is előadták a drámát, először Gyulafehérváron a Teológiai Szemináriumban, majd Csíkszeredában három különböző helyen, aztán a Kolozsvári Protestáns Teológián és a Királyhágómelléki Református Püspökség dísztermében, Nagyváradon, végül újból Nagyenyeden. Nagyenyed és Bethlen Gábor Kollégiuma csaknem tíz éve így állított emléket híres vén diákjának. /Bakó Botond: Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) emlékezete. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./2007. április 30.
A Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) országos találkozót tartott Sepsiszentgyörgyön emlékmű avatásával, kiállítással, játékokkal, a cserkészek védőszentjének, Szent Györgynek ünnepén. Szabó Lajos plébános felidézte a cserkészet történetét. Száz esztendővel ezelőtt az alapító, lord Robert Baden-Powell nem is gondolta, milyen sikeres ifjúsági mozgalom alapjait teszi le. Baden-Powell a Bibliára alapozva alkotta meg a cserkészet ma is érvényes tíz törvényét Alig két évvel az alapítás után Magyarországon is megjelent a cserkészet ,,emberebb embert, magyarabb magyart” jelszóval. Az erdélyi cserkészmozgalom éltetője, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat vezetője, Gáll Sándor a világ legnépesebb ifjúsági mozgalmának nevezte a cserkészetet, 150 országban húszmillió tagja van, 250 millióra tehető azok száma, akik cserkészek voltak, vagy ma is azok. /Farkas Réka: Istent, embert és hazát szolgálni (Országos cserkésztalálkozó emlékműavatással). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./2007. június 9.
Erdélyben az intézményes színész- és rendezőképzésre csak a második világháború után került sor. 1948-ban Kolozsvárott létrejött a Magyar Művészeti Intézet, képzőművészet, zene, színház szakokkal. Az ötvenes évek elején a szakok külön főiskolákká alakultak. 1954. augusztus 14-én kormányrendelet intézkedett arról, hogy a magyar nyelven működő, önálló kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet Marosvásárhelyen folytassa tevékenységét. A marosvásárhelyi illetékeseket is váratlanul érte ez a döntés. Az intézet rektorává a drámaíró Szabó Lajost nevezték ki, aki Zsigmond Ferenc főtitkárral bonyolította le az átköltözést, majd a tanév beindítását. Szabó Lajos, Zsigmond Ferenc és Kovács György közbenjárására a helyi szervek hozzájárultak, hogy a felszámolt pénzügyi iskola épületében (Köteles Sámuel utca 6. sz.) nyerjen végleges elhelyezést az intézet. Marosvásárhely színházkedvelő közönsége az intézet segítségére sietett, bebútorozták az épületet, pótolták a hiányos felszereléseket, biztosították a színészképzés feltételeit. 1962-ben állami segítséggel építették a stúdiótermet, ahol optimális feltételek között képezhették a színinövendékeket. Ugyanebben az évben felavatták Szentgyörgyi István (1842-1931) szobrát, Izsák Márton alkotását. 1976-tól román tagozattal bővült az intézet, melynek végzősei a helyi színháznál tevékenykedhettek, míg a magyar tagozat végzettjei az erdélyi magyar színházak kedvelt színészei lettek. 2004-től zenetanári képzéssel bővült az intézet. /Fodor Sándor S. : Színművészeti Egyetem. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./2007. október 23.
Hering József magyarországi szerző A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írása a budapesti Kapu 2007. szeptemberi számában jelent meg. Terjedelmi okokból ennek mintegy felét vette át a Háromszék. Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérése után bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát. A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. Ebben jelenetek meg Erőss János haditudósításai. 1945. május 9-én esett hadifogságba. Embertelen gyötrelmeket élt meg, közben a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, nem engedték azonnal haza. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, hat esztendő és öt hónap után térhetett haza Csíkkozmásra. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848–49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor csapdába ejtette őket. Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium tanára volt. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A Szekuritáté a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. Később mégis perbe fogták, az ítélet indokolása szerint: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. Számú Líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról. ” Erőss Jánost 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos szekuritátés őrnagy. Két kegyetlen kihallgatója volt Bartos és Bihari szekustiszt. Megpróbálták beszervezni besúgónak, de ennek ellenállt. Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A tárgyaláson a német nyelvet tanító Helmuth Lurtz azzal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle. Erre Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette őt a tárgyalóteremből. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kitették állásából. A másodfokú tárgyalás 1958. szeptember elején volt. A bíróság jóváhagyta Erőss ítéletét. Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. Később Erőss János a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. A Kovászna megyei Bálványos várának ő tárta föl a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált. Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt. Halála után egy esztendővel, 1998-ban, egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit azután Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaország jött. Erős János özvegye az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. /(sylvester): „A szenvedést emelt fővel viseltem”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./2008. június 11.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban A Biblia Éve. Az élő egyház könyvei címmel június 10-én nyílt meg a legújabb időszakos kiállítás. Vargha Mihály igazgató kijelentette, a Székely Nemzeti Múzeum közel 120 000 könyvvel rendelkezik, melyből több ezer vallásos tárgyú, így Boér Hunor könyvtáros-muzeológusnak volt, miből válogatnia. Szabó Lajos kanonok felhívta rá a figyelmet, hogy a Kárpát-medencei magyarság a 2008-as évet a Biblia éveként ünnepeli. /Mózes László: Kiállítás az élő egyház könyveiből. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 11./2008. december 23.
Egyetlen ifjúsági szervezet sem maradt meg olyan tartósan, és nem nevelt olyan hatékonyan, mint a százegy éve elindított cserkészmozgalom – hangsúlyozta Szabó Lajos plébános, kanonok a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza udvarán december 20-án megszentelt emlékmű avatóján. A világcserkészet megalapítója, Robert Baden-Powel (1857–1941) emlékére a 2007-es centenáriumi esztendőben felállított, Urszuly Sámuel sepsisbükszádi kőfaragó által kidolgozott andezittömbbe elhelyezett rézplakett Petrovits István képzőművész munkája, az emlékjelállítás kezdeményezője a sepsiszentgyörgyi Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat. /(Fekete): Cserkészemlékművet avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./